Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két élet megváltozása...

2010.07.15

True Love – Igaz szerelem

 

 

 

 

A nevem Miruko Amaneku tizenhét éves vagyok. Az életem a harc körül forog. Mivel nem tartozok sem az Uchiha, sem a Hyuuga klánhoz így nekem több edzésre van szükségem, hogy elég jó ninja váljon belőlem. A szüleim régen elhagytak azt pedig nem is tudom, hogy ki az apám. Egy orvos ninja családhoz kerültem akiket nagyon megszerettem az évek során. A mostoha apám az ANBU tagja, a mostoha anyám orvos ninja, mint a két testvérem és én is.

Minden napjaim azzal telnek, hogy edzek, Tsunade-samahoz járok tanulni, az öcséimnek segítek, a háztartást vezetem és ha van egy kis időm saját jutsuk létrehozásán vesződöm.

Amik sajnos eddig nem nagyon sikerültek.

 

Mai nap is ugyan olyan volt, mint a többi… legalábbis úgy indult, de ez lett az a nap mikor a világ megfordult velem és minden semmivé lett.

 

Mikor haza értem a bevásárlásból megnéztem testvéreim és édesanyám alszanak-e . Lepakoltam a konyhapultra és lázasan siettem fel, hogy befejezhessem az új jutsum amin épp dolgoztam. Ahogy felértem a lépcsőn meg torpantam. Ismeretlen chakrát éreztem amitől kirázott a hideg és felállt a hátamon a szőr. Kivettem egy kunait és elindultam a szobám felé. A hátam mögé raktam az egyik kezem míg a másikkal kinyitottam az ajtót. Mielőtt felkapcsoltam volna a lámpát eldobtam a kunait amerre a legjobban érzékeltem a chakrát. Felnyomtam a világítást és elégedetten láttam, hogy célzásom pontos volt. Ám mosolyom rögtön le is fagyott. A fekete anyag, a vörös felhők...csak egy dologra utaltak. Akatsuki...gyűlöltem őket. A személy hátranyúlt és kiszedte a köpenyből a kést. Megfordult és farkas szemet nézett velem. Minden akatsuki tagot ismertem...így őt is. Ha beakarsz lépni az ANBU-ba kötelező a szökött és körözött ninjákat ismerned.

- Mit akarsz? - kiáltottam rá. Nem érdekelt, hogy milyen erős engem nem öl meg egykönnyen.

- Érdekel mi? - gúnyolódott rajtam. Felment bennem a pumpa. Velem senki sem szórakozhat.

- Nem túlzottan. De valamiért kellek neked ha már ide fáradtál. Vagy tévednék? – vigyorogtam a képébe. Nem mutattam ki az érzelmeim inkább próbáltam provokálni.

- Nem tévedsz. De nem nekem kellesz. Hanem Itachinak. Csak én vagyok a szállító.

- Akár neked akár neki van rám szüksége akkor sem veszel rá semmire. – fúrtam bele a tekintetemet a szemébe.

- Meglátjuk. - mosolyodott el. - Nem te vagy az első aki ezt mondja. De senkinek sincsen esélye velem szemben. Mert én hallhatatlan vagyok. 

- Tudom milyen képességeid vannak. De tudom a gyenge pontodat is. A szertartásodhoz szükséged van az ellenfél vérére. De ha ez a tényező hiányzik akkor tehetetlen vagy.

- Az nem olyan biztos. Rá foglak venni, hogy velem gyere.

- Próbáld meg.

- Ha nem jössz velem szegény családoddal valami történni fog. Az apád nálunk van. A mi kezünkben van az élete. Tehát, mit mondasz? Hagyod, hogy apád meghaljon és a többi családtagod vagy velem tartasz? – adott nekem ultimátumot.

Hallgattam még öt percig majd rájöttem nem kockáztathatom, hogy bárkinek is baja essen. Inkább én, mint a családom. Lehajtottam a fejem és vettem egy nagy levegőt.

- Veled megyek... - húztam el a számat. Semmi kedvem nem volt egy Akatsukissal, és főleg nem Hidannal fel-alá járkálni Konohában. Azt fogják hinni, hogy megszöktem s beléptem az Akatsukiba. Ami nem igaz.

- Kövess. - ugrott ki az ablakomon.

- Várj... legalább hadd pakoljak össze. – kiáltottam ki neki az ablakon.

- Igyekezz. - morgolódott. - Ja és ezt vedd fel. - dobott fel egy Akatsukis köpenyt.

- Ezt már nem... - fújtam egyet. - Én ezt nem veszem fel.

- Muszáj. Most már ideiglenesen az Akatsuki tagja vagy. - kiáltott fel.

- Ahhj...

Megfogtam a köpenyt s átöltöztem. A köpenynek mentol és fahéj illata volt. Mélyen magamba szívtam, hogy ne felejtsem el. De aztán eszembe jutott, hogy ilyen illata csak egy fiúnak lehet. Csak nem Hidané ez a köpeny?! Mondjuk nagyobb is volt a méret, mint amekkora nekem kellett volna. Elraktam az ANBU egyenruhámat s a mindennapi viseletemet na meg persze egy pár fölsőt meg gatyát és nem is tudom miért de bikinit is raktam a csomagomba. És még amire szükségem lehetett: tűket, tekercseket, gyógyszereket, kunaiokat, shurikeneket, gyógynövényeket, a kardjaimat - egyet kivéve amit felkötöttem. Készen álltam, hogy elhagyjam azt a helyet ahol eddigi életemet töltöttem.

- Készen vagyok. - kimásztam az ablakon s oda álltam Hidan elé.

- Egész jól áll. Bár a méret...

- Ugye ez nem a tiéd?! - bukott ki belőlem a nagy kérdés.

- Nem. - nevetett a hirtelen jött idegességemen. - Itachié. - vigyorgott rám és elindult a háztetőkön ugrálva.

- Mi?! - kerekedtek ki a szemeim. Csak álltam összezavarodva de aztán észbe kaptam és elindultam. El, egy olyan úton ahol egy teljesen más élet várt rám...

 

~

 

A nevem Sawoko Kendo, tizenhat éves vagyok. Normális, szerető családban születtem. Az apám orvos volt, az anyámra nem teljesen emlékszem. 6 éves voltam amikor szembesültem a vér látványával. Az apám egyik kollégája ölte meg a szüleimet. Azóta egyedül élek. Nem vagyok valami erős ninja, de sokat edzek azért hogy folyamatosan fejlődjek. Medicin képességgel rendelkezek, amit még édesapám hagyott rám. A napjaimat rengeteg gyakorlással, képesség fejlesztéssel töltöm.

 

A mai napon kihagytam az edzést, és úgy döntöttem, elmegyek vásárolni. Nagyából összeszedtem azt amire épp szükségem volt, majd elindultam hazafelé. Amikor már a környéken jártam, különleges chakrát éreztem a közelemben. Az ereje akkora volt, hogy a lábaim remegésbe kezdtek. Szerencsére a fegyvereim mindig nálam vannak bár, ebben az esetben figyelmetlen voltam. Lassan megfordultam. Egy kar közeledett felém majd megragadta a fölsőmet, s magához rántott. Rögtön kiszúrtam az ismeretlenen lévő fekete köpenyt, amin egy, vagy több piros-fehér felhő díszelgett.

- Akatsuki... - csúszott ki halkan a számon. A földre kényszeríttet majd a pólómat elengedve a hajamhoz kapott.

- Kakuzu... - mondtam. A testén rengeteg varrás volt. Szinte kirázott tőle a hideg. A Konohában élő lakosok rettegnek az Akatsukisoktól. A tagjai mind egytől-egyig szökött ninják, különböző falvakból. Ráadásul még a bingó könyvünkben is szerepelnek

- Mit akartok tőlem? - kérdeztem.

- Majd megtudod. - válaszolta. - De most velem jössz. - rántotta meg erősen a hajamat. Lobbanékony természetű vagyok, ezért nem is csoda ha ellenállok.

- A hajam!! - kiáltottam el magam jó hangosan majd kikaptam egy kunait a tartómból.

Megragadtam a szabad kezemmel Kakuzu kezét, majd mélyen a kezébe döftem a késemet. Egy erős lökéssel ellöktem magamtól. A kezéből spriccelő vérből nekem is jutott. Jó pár csepp vére az arcomra fröccsent. Egy bukfenccel kibővítve a szép mutatványomat, felálltam.

- Nem megyek veled! - kiáltottam felé. - Egyáltalán mire kellek én nektek?!

- Oh nem nekünk kellesz... - állt fel lassan, majd kihúzta a kést a kezéből. - Csak az Uchihának. - válaszolta.

- Uchihának? - Na igen, az Uchihák. Konohában lévő második legerősebb klán. Azt hallottam hogy Itachi Uchiha, aki szintén Akatsukis, lemészárolta az egész klánját, majd megszökött Konohából. Ám, az öccsét Sasuke Uchihát életben hagyta. Pár évvel később ő is elhagyta Konohát majd csatlakozott Hangrejtekhez. Megölte Orochimarut, a mesterét majd szintén ő is csatlakozott az Akatsukihoz..

- És ha nemmel válaszolok? - kérdeztem rá. A lábaim csontváz szerűen remegtek.

- Ha nem jössz velem, akkor majd erővel elviszlek! - jelentette ki, majd a véres kunait felém dobta. Reflexből kikerültem, de mire észbe kaptam volna, ismét a földön hevertem.

- Jobban tennéd ha nem álnál ellen, kislány. Az új Uchihának kell a gyógyító erőd. De ha nem szándékozol velem jönni, én gondoskodom róla hogy ne tudj többet gyógyítani. - ahogy kimondta, beleszúrta a vállamba a kést, persze csak felületesen. Egy halk sikoly hagyta el a számat. Éreztem, hogy a vállamból vér kezd el folyni. Lehajtottam a fejem, ezzel megadtam magam.

- Rendben van, veled megyek - mondtam neki halkan. Semmi kedvem se volt vele menni, de muszáj volt. - De, elösször is eressz el!!! - parancsoltam rá. Kakuzu nem habozott, kihúzta a kést a vállamból majd leszállt rólam. Lassacskán feltápászkodtam, s ránéztem.

- És most bemegyek összepakolni!!! Te meg itt megvársz!!! - kiáltottam felé.

- Jól van. - válaszolta enyhe grimaszolással. Besétáltam  a házba majd fel a szobámba. Összepakoltam. Úgy éreztem magam, mint aki nyaralni készül. Izgultam és féltem is egyszerre. Nem csak attól, hogy Kakuzu simán kitudna csinálni, de még attól is, hogy mit fognak gondolni az emberek, ha meglátnak egy Akatsukissal lófrálni. Beraktam mindent ami kellett. Még olyan dolgokat is, amik nem voltak fontosak. Fegyvert, gyógyszereket, kunaiokat, shurikeneket, és még egy jó pár dolgot. Sőt, még egy bors spray is, a biztonság kedvéért. A fejem mögé nyúltam, majd lassan kikötöztem a fejpántomat. Levettem a homlokomról majd magam elé tartottam.

- Mintha egy szökött ninja lennék... - motyogtam magamnak. Leraktam az asztalomra a kék, avarrejteket ábrázoló pántot, majd az erkélyem felé vettem az irányt. Kakuzu persze már ott várt rám.

- Mehetünk végre? - kérdezte türelmetlenül.

- Nyugodj már le! - kiáltottam rá. - Ha nem viszel oda öt percen belül akkor kinyír az egyik Akatsukis vagy mi? - csak úgy csúsztak ki a számon a sértő szavak. Egy pillanatra mintha nem is Kakuzuval beszéltem volna. Pedig leginkább tőle félek. Egy átlagos embernek nincsen négy szíve. Ijesztő pillantást vetett rám. Furcsa, nem ijedtem meg.

- Most meg miért nézel így? - kérdeztem. - Azt hiszed, megijesztesz? - néztem rá grimaszolva, majd átugrottam egy másik háztetőre.

- Jössz már? - pillantottam rá. - Túl sokan bámulnak... - mondtam s lenéztem a háztetőről. Sok ember meglepődve nézett rám. A tekintetük szinte árulkodott. Kakuzu megjelent előttem majd a levegőbe ugrott, és eltűnt. Sóhajtottam majd lassan utána indultam.  Normális családba, normális emberként születtem. Ám, ezen a napon az életem teljes mértékben megváltozott...

 

A mappában található képek előnézete True Love - Igaz szerelem

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Chat


Levelezőlista




Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 49157
Hónap: 781
Nap: 19